’ Asszem nem tudok levest főzni!

Mos is úgy indult a dolog, ahogy eddig szoktam: nagy lábos ( mert a levesem mindenki nagyon szereti ), belekarikázom a fehérrépát, a sárgarépát, teszek bele  két fokhagymagerezdet, egy pici vöröshagymát és egy kisebb zöldpaprikát. Csepp olaj alá és pici só a zöldségekre, mert így levet ereszt, saját levében párolódik. Közben gyönyörűséges szép szín varázsolódik ki a sárgarépából, ez adja a leves sárga színét, és gyűrűzik ki az illat kavalkád, amit a szomszédok irigyen szippantgatnak.

Most újítottam, mert a magam készítette húsgombóc helyett mirelitet használok. Felhívom telefonon Olíviát a munkahelyén.

- Te, ez a fagyasztott húsgombóc nagyobb lesz ha megfő?

- Csak egy picivel, de most nem érek rá. Nem igaz hogy egy levest               

   nem tudsz megcsinálni! Majd megint főzelék lesz!

Közben a háttérben hallom a kolléganői röhögnek.

Rendben, nem kérdezek többet.

Minden szép és finom, már csak apró levesbe való csigatésztát teszek bele.

Alig látszik az a pár szem. Keverem és azon gondolkodom, kéne még tenni bele, mindenki olyan tésztás. Üres az egész lábos, sok lé. Mégsem teszek hozzá, lesz ami lesz.

A levesem kész, miután a zöldség zöldet is beletettem. Fedőt rá, had hízzon a húsgombóc.

Na, amikor a fedőt leveszem ér a nagy meglepetés! A levesem csurig telis – tele van tésztával. Ez nem lehet igaz. Tényleg olyan, mint egy tésztafőzelék. Be kell látnom tényleg nem tudok levest csinálni, mert  „ főzelékre ” sikerül. Igazából nem értem, mert előtte alig volt benne tészta. Miért szárítják meg ennyire, hogy hányszorosa lesz belőle, mire megfő?

 Hogy sűrűn szeretik a levest, ez ahhoz nagyon sűrű.

Szerintem a tésztagyár a hibás.

Vagy nem tudom megjegyezni mekkorára dagad főzés után?

Olíviának igaza van, már megint „ főzeléket ”csináltam!