Kormányos Sándor: Még kacag a nyár...

Még kacag a nyár

de érzi már

hogy valahol messze

bús szelek

jajgatva sírnak

fel az égre,

s lehullnak majd

a levelek.

Még kacag a nyár

de tudja már,

hogy ajándék minden

pillanat,

mely maholnap

emlék lesz szívünkben

ha ősz oson át

a fák alatt.

Kedves Susella! Köszönöm a látogatást és a videót! Igazán remek munka, egyáltalán nem kelti azt az érzést, hogy ez az első (én semmit nem tudok ebben a témában). A YouTube-ról sokszor hozok el videókat, mondhatom, hogy a Tiéd profi. Gratulálok és további sikeres, örömteli filmkészítést kívánok! Igaz, hogy az én oldalam "profilja" más (az életem, hivatásom erről szólt), de mindenfajta zenére nyitott vagyok - közel 40 év a gyerekek között "megedzett". Elnézésed kérem, hogy csak most válaszolok, de hónapok óta szinte fekszem jó nagy fájdalommal, ezért "áll" az oldalam is. Megtisztelsz, ha máskor is jössz, szeretettel várlak: Gerti 

Reményik Sándor - Mi mindig búcsúzunk

Mondom néktek: mi mindig búcsúzunk.

Az éjtől reggel, a nappaltól este,

A színektől, ha szürke por belepte,

A csöndtől, mikor hang zavarta fel,

A hangtól, mikor csendbe halkul el,

Minden szótól, amit kimond a szánk,

Minden mosolytól, mely sugárzott ránk,

Minden sebtől, mely fájt és égetett,

Minden képtől, mely belénk mélyedett,

Az álmainktól, mik nem teljesültek,

A lángjainktól, mik lassan kihűltek,

A tűnő tájtól, mit vonatról láttunk,

A kemény rögtől, min megállt a lábunk.

Mert nincs napkelte kettő, ugyanaz,

Mert minden csönd más, - minden könny, - vigasz,

Elfut a perc, az örök Idő várja,

Lelkünk, mint fehér kendő, leng utána,

Sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj.

Hidegen hagy az elhagyott táj, -

Hogy eltemettük: róla nem tudunk.

És mégis mondom néktek:

Valamitől mi mindíg búcsúzunk.

 Kedves Susella! Sok a restanciám, de igyekszem majd írni.  Nagyon szép, nyugodt napokat kívánok: Gerti